Valamelyest a lombhullató kerti fák mindegyikére igaz, de kiváltképp a különböző kerti gyümölcsfa-típusokra jellemző leginkább az, hogy ilyenkor még kimondottan – mélynyugalmi, „csökkentett módú” állapotban éli a tél-végéhez egyre csak közelítő mindennapokat, mindez távolról sem jelenti azt, hogy a kerti gyümölcsfák érzéketlennek bizonyulnának az olykor váratlanul, gyorsan változó időjárás veszélyes szeszélyeivel szemben... A legtöbb gyümölcsfa termőrügyei viszonylag jól bírják a hideg évszakra jellemző fagyos hőmérsékleti viszonyokat, és csak akkor károsodnak, hogyha a talajszint környezetében lévő légköri levegő tartósan -15 °C alatti hőfokra süllyed le – ezt leszámítva a tél folyamán csak az ónos esőből a gyümölcsfarügyeken megmaradó, odafagyása folytán kialakuló jégréteg tehet számottevő kárt bennük.

A tél végi-tavasz eleji „Kész Átverés Show” gyümölcsfák számára

A kerti növények nyugalmi állapotú anyagcseréje azonban a nagy fagyok alábbhagyásával és a tavasz közeledtével párhuzamosan (általában január vége-február eleje környékén, de ebben az évben úgy tűnik, hogy jóval később – mindenesetre lassacskán már bizonyosan) véget ér, és a kerti gyümölcsfák ébredezni kezdenek téli álmukból. Fokozódik föld alatti, gyökérzetük révén folytatott anyagcseréjűk mértéke, illetve sejtszinten duzzadni kezdenek a kerti növények – ennek következtében sokkal hígabbak, ha lehet ezt így mondani sokkal „vizesebbek” lesznek, ez utóbbi pedig fokozza a kerti gyümölcsfa megfagyásának lehetőségét egy esetlegesen visszatérő hideghullám esetén. Egy időlegesen bekövetkező felmelegedés utáni hirtelen visszahűlés ilyenkor fatális lehet a kerti növények számára – bízzunk hát benne, hogy a szeszélyes tavaszeleji időjárás idén talán mégsem lesz olyan szeszélyes, hisz sokkal többet ennél nem tehetünk a kertépítés terén...